Kilencvenhárom éves korában elhunyt Galgóczy Árpád költő, műfordító, aki 15 évet töltött szovjet fogságban.
Március 11-én, pénteken meghalt Galgóczy Árpád József Attila-díjas költő, műfordító – tudatta a család az MTI-vel.
A Mandiner néhány hónapja készített vele életútinterjút, amit itt olvashatnak el:
Még hogy a magyar nem összetartó nép? – Galgóczy Árpád a Mandinernek
Galgóczy Árpád Budapesten született 1928. november 8-án. A gimnáziumot Nagykállóban, Szatmárnémetiben és Mátészalkán végezte. 1945-ben – tévesen – szovjetellenes szervezkedés tagjaként leleplezték, elhurcolták és szovjet hadbíróság elé állították, és húsz év szabadságvesztésre-, illetve kényszermunkára ítélték.
1948 januárjában érkezett az első Gulag-lágerbe, az uráli Cseljábinszkba. Egy évvel később a legnépesebb gyűjtőtáborba, a Karaganda környéki Szpászkra került. Itt nagyon sok művelt, nagy tudású – a sztálini zsarnoksággal szembeszálló – rabtársa volt, akik megismertették vele az orosz költészetet. A Gulágon töltött éveit később három kötetben írta meg, ezek címek szerint A túlélés művészete, Fények a vaksötétben és Az alagút vége. A lágerben egy orosz költő hatására megismerkedett Lermontov költészetével. Különösen a költő A démon című elbeszélő költeménye volt rá nagy hatással. Ennek fordításával próbálkozott először.
Galgóczy Árpád 1954-ben szabadult, de csak 1960-ban térhetett haza, és csak azután, a hatvanas évek közepétől jelentek meg fordításai. Főképp orosz, ukrán költők műveinek sokaságát ültette át magyar nyelvre. Dolgozott segédmunkásként, volt műszaki fordító és szinkrontolmács is. Több évig volt alkalmazásban a MALÉV-nál, és a mindenkori sporthivatalnál is.
1999-ben József Attila-díjat kapott, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2015-ben Budapestért díjat kapott. 2018-ban a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át.
(MTI / Index; fotók: Földházi Árpád / Mandiner)
Mátyás korszakos ellenfele, a leghosszabban uralkodó német-római császár elsőrangú képességekkel rendelkezett, Bécs ostroma sem ingatta meg, a „jók-rosszak” megközelítést pedig ideje elengednünk.
A hangzatos, újra népszerűvé váló hipotézis nyomába eredtünk Magyar Zoltán folklórkutatóval. A szakember elárulta, mennyi köze lehet László királyunknak a világ talán leghíresebb lovagjához.
A tanár úr, M. Kiss professzor, Sanyi bácsi – a magyar történetírás egyik nagy öregje távozott. Sőt, a 20. századi magyarországi diktatúrák kutatásának nagy öregje. Máthé Áron írása.
A moldáv államiság törékeny, a román egyesülés kérdése újra és újra felmerül, miközben az orosz befolyás sem múlt el nyomtalanul – nyilatkozott lapunknak a szakértő.
A szervezők szerint a politika „behatolt a tudományos és kulturális életbe, a vallási életbe, sőt, az emberek magánéletébe is”.
Túllépett egy határt az üzenet küldője.
Egyszerre nevetséges és hátborzongató, amit látunk.
